FCI-Standard N° 76/ 20. 01. 1998 / GB

STAFFORDSHIRE BULL TERRIER
Eredet: Nagy-Britannia

Az elsö érvényes standard: 1987. 06. 24.

Csoport: Terrier
Besorolás:
F.C.I.: 3-as fajtacsoport: Terrierek, Bull típusú terrierek

 

1.   Általános leírás:

„Rövidszűrű, jó felépítésű kutya, testmagasságához képest rendkívül erős, jól izmolt, élénk, rendkívül mozgékony”.

2.   Sajátos jegyek:

„Történelmi hátteréből kedvezően, zabolátlanul bátor és kitartó. Rendkívül intelligens kutya. Barátságos, viszont nem alattomos. Gyermekekkel rendkívül barátságos”.

3.   Természet:

„Merész, bátor és abszolút megbízható”. A harmadik standardzáradék az alacsony ingerküszöb. A természeti jegyeknek, a fajtára jellemzőnek kell maradni, ez mindig szolgál valami meglepetéssel. A félénkség, gyávaság a harcmúltnak köszönhetően, nincs és nem is lehet jelen.

4.   Koponya és fej:

„Rövid, mély, valamint széles felsőfej. Nagyon jellegzetes pofaizomzat, hangsúlyos stop/rövid pofa, fekete orr”. A pofahossz aránya a felsőfejhez képest 1/3 : 2/3, kell hogy legyen. 1/3 az orrhegytől a stopig, ez a hirtelen lejtő a két szem között a pofáig, és 2/3 a stoptól a hátsó főcsontig. A Stafford feje kidolgozott, épp úgy néz ki, mint egy kis gyümölcs (pl. barack), mely a tarkótól a szemek között a stop végéig tart. Bizonyára érthető, hiszen az izomzat mindkét oldalon, a hasíték oldalán kell, hogy elhelyezkedjen a fejen, a szemektől az orr negyedéig. A pofaizomzatnak erősen hangsúlyozottnak kell lennie, ezt „CHEEK BUMPS”-nak (boltozatos pofaizomnak) nevezik.

5.   Fülek:

„Rózsafül, vagy félig lelógó, nem nagy, vagy lógó. Az álló fül kifejezetten nem kívánatos”. Ehhez keveset lehet hozzáfűzni, de hangsúlyozni kell, hogy a kutya összképét a fülállás erősen meghatározza. A nem típusos fülek, ahogy a fej oldalán lógnak, rendezetlenül, kevésbé attraktívan néznek ki.

6.   Szemek:

„Lehetőleg sötét szemszín előnyös, világosabb szőrzetnél megengedett a világosabb szemszín. Kerek, közepes nagyságú és úgy ültetett, hogy a kutya előre nézzen. Sötét szemhéj”. A szemeknek nem szabad túlságosan közel ülniük egymáshoz, nem
szabad hangsúlyosnak lenni, ezzel a kutya összképét erősen megtörné.

7.   Pofa:

„Az ajkak tömörek, szorosan fekvők. Erős állkapocs, nagy fogak, tökéletes szabályos és hiánytalan fogazat (olló). Ezért hívják így, mert a felső metszőfogak rálapulnak az alsókra, és valós helyükön állnak az állkapocsban”. Ez a leírás olyan kimerítő, hogy nem szükséges egyéb hozzáfűznivaló.

8.   Nyak:

„Aránylag rövid és erősen izmolt. A külső vonalban behatárolt. A könyökhöz vezetve folyamatosan rásimul”. Újra egy jó leírás, de sajnos nem tesz említést arról, hogy a nyakon, egy bizonyos helyen izomcsomó látszik a tarkócsont és a nyakvonal vége között. Ezt koronának nevezik Angliában. Ez a nyakvonal a kanoknál megfigyelhető fajtajegy.

9.   Mellső láb:

„Egyenes futású és „erős csontú”, széles kiállású, kiugrás nélkül az alsó lábszárnál. Az alsó lábszár a mancsba könnyen beállított. A könyök testhez simuló, nem kiálló”. A standard megkívánja, hogy a mozgása aránylag széles kiállással történjen (térölelő járásmód). Figyelni kell azonban a túlzásokra. Egy „bulldog front” biztosan nem az, amire gondoltak. A könyöknek nem szabad kiállnia vagy lazának lennie. Az általános testformáknak passzolnia kell. Ideális esetben a könyök szabályosan záródik a bordákhoz. Semmiféleképpen nem szabad a könyöknek megereszkednie úgy, hogy a folyamatos mozgást csorbítsa, és a nyaknak simulékonyabb csatlakozása a testhez lehetetlen legyen. Egy Staffordnak biztosan kell állnia a lábán. Ehhez a mancsnak egészen könnyedén kiállónak kell lennie. A mellső lábak enyhe kifordulása (várakozó állás) a jobb súlyelosztás végett az erőteljes mellizmot követeli meg. A standard szerint a farkas karom a mellső lábakon nem levágandó, ha a farkaskarom a hátsó lábakon jelentkezik, akkor el kell távolítani.

10. Törzs:

„Rövid és tömzsi, vízszintes felső vonal, széles front. Mély mellkas, erős bordázat. A törzs jól izmolt”. Egy erőteljes kompakt kutyát követel meg a standard, erős háttal, a hátlapon a lapocka nem elálló. A felső vonalnak vízszintesnek kell lennie, egész könnyedén felemelve az ágyékterületet. Egy erős, boltozott „pontyhát” nem kívánatos, igaz, hogy a hát közepén lehet egy kis boltozat vagy megereszkedő, vagy kiemelkedő a keresztcsont miatt.

Az ágyék-rész elegáns, az összeköttetésnek az utolsó bordacsont és a csípőcsont között kompaktnak, nem túl hosszúnak kell lennie. A frontrész a lábak között, széles kell, hogy legyen, úgy hogy a tüdőnek a mellkasban elegendő hely jusson. A mellkas mély, a bordáknak ki kell boltozódnia ahhoz, hogy a tüdő és a szív jól elférjen, ezáltal a kutya jól tud dolgozni. Egy jó kondícióban lévő kutyának nem lehet csüngő hasa.

11.  Hátsó láb:

„Erősen izmolt, ugrásra kész mély állás, jó térdszögelés, hátulról nézve az állat állása paralell”. Legfontosabb a paralell állás, minden ettől eltérő hibának minősül. A csánk erősen szögeltnek kell, hogy legyen, a térd maradjon normál szögelésű.

12. Mancsok:

„Erős, közép nagy és kerek. Egyszínű kutyáknál a karom fekete”. Kinézetre jól csontozottnak kell lennie. Szűk egymás mellett álló mancsok. Valós kapcsolat a kutya és a nagysághoz mérten.

13. Farok:

„Középhosszú, mélyen ülő, vége szabadon futó és aránylag mélyen hordott. Könnyed hajlatú legyen, mely a régi utcai nyomóskúthoz hasonlít”. Semmiféleképpen nem emelheti nyugalmi állapotban a háta fölé, kivéve izgalmi állapotban, de nem eltúlozva. Megfigyelhető, hogy a kutya ösztönösen felemeli a farkát, ha másik kutyát lát (dominancia). Azt mondják, hogy a Stafford farka azért ilyen erős, mert mint harci kutya gyakran került a padlóra és a farkával segítette magát jobb pozícióba.

14. Mozgás:


„Szabad erőteljes és erőtakarékosan folyamatos. Elölről vagy hátulról figyelve a kutyát a lábak párhuzamosan mozgnak. A hátsó lábaknak erőteljes lökést kell adniuk”. Ez a leírás valóban átfogó. Egy jó mozgású kutya, amely büszke és szabad, jó benyomást kelt.

15. Szőrzet:

„Kemény rövid és szorosan illeszkedő”. A szőr egy jól kondicionált Staffordnál fényesen ragyog. Érintéskor érezhetően kellemes.

16. Szín:

„Vörös, sárga, fehér, fekete vagy kék. Mindegyik ezek közül fehérrel keveredhet. Minden variáció csíkossal vagy csíkos fehérrel keverve. A fekete cserszín, vagy májszín kifejezetten nem kívánatos”. A kék színűek is elfogadottak, de nem jól örökítik a pigmentációt.

17.  Magasság és súly:

„A súly kanoknál:12,7-17,2 kg, szukáknál: 10,9-15,4 kg. Elfogadott marmagasság 35,6-40,6 cm. A marmagasságnak és a súlynak egymással szemben arányosnak kell lennie”. Igazán nem könnyű a súlyt és a marmagasságot tökéletesen eltalálni. A fiatal kutyákat gyakran a standardhoz hasonlítják, az érettség végére minden megváltozik és magasabb súly lesz a kívántnál.

18. Hibák:

„Minden, ami a standardba foglaltaktól eltérő, hibának számít. A súlyt, magassági hibáknál figyelembe kell venni, úgy, hogy mindig a súlyhoz igazodjunk”. A mai szabályok szerint, ha egy kutya sok hibával rendelkezik, még mindig indítható központi osztályban, melyet vadászkutya standard szerint bírálnak.

19. Egyéb:

„A kanoknak szemmel látható két normál nagyságú herével kell rendelkezniük.”